MENTOROK

A boldog nyugdíjaskor többet jelent, mint gyarapítani az évek számát. Ahhoz, hogy valaki nyugdíjasként annak élhessen, amit szeret, amit szenvedélyből csinál, tudatos készülés, jó döntések egész sorozata kell, kezdve egy megfelelő pályaválasztással. Azonban ahhoz hogy ezeket a döntéseket nyugodtan és jól hozza meg valaki, szükség van példaképekre. A Nyugdíj Mentor programban négy olyan mentort kértünk fel, akik nemcsak szenvedélyükkel, de életművükkel is méltó példaképek lehetnek.

István és felesége a ’90-es évek végén úgy döntöttek, megválnak addigi életüket jelentő vállalkozásuktól és szenvedélyüknek hódolva borospincét vásároltak Csopakon. Nem csak lakhelyet, életmódot is váltottak, hogy a hivatássukká vált borászattal foglalkozhassanak.
A romos állapotban a házaspár tulajdonába került pince kemény és kitartó munkával korszerű szőlőfeldolgozóvá és borászattá változott, ahol ma is hagyományos, kézműves eljárással díjnyertes borok készülnek. Jásdiék nyugdíjas éveikben is hivatásuknak tekintik a borászok szakmai útjának támogatását, valamint a tudás és a bor iránti szeretet átadását a következő generációk számára.

Hajnal mintegy 20 évig a Magyar Filmgyár vágója volt, majd tanítani kezdett a Filmművészeti Egyetemen, amelynek 1998 óta adjunktusa, a vágóosztály vezető tanára. Nyugdíjba vonulásáig szabadúszó vágóként folytatta hivatását. Számos nemzeti kulturális kitüntetése mellett 2008-ban a Filmszemlén a diákjai „Nyakkendő Díjjal” ismerték el tevékenységét. Olyan klasszikus filmek kötődnek a nevéhez, mint az Abigél vagy a Sorstalanság. Hajnal nyugdíjasként sem engedte el diákjai kezét, fáradhatatlanul segít nekik karrierjük első lépéseinek megtételében.

Topi először hivatásos katona szeretett volna lenni. A szorgalom és a kitartás meghozta a sikert, 19 évesen már egyedül vezethetett sugárhajtású vadászgépet még a Szovjetunióban. 2003-ban műrepülő világbajnok lett, de igazán ismertté két évvel később vált, amikor gyakorlás közben, műszaki hiba miatt egy MiG-29-es gép lezuhant alatta. Ő maga időben katapultált, miután semleges terület felé irányította a gépet. Topi fél évvel később az orvosok tanácsára végleg a szögre akasztotta vadászpilóta sisakját, de szenvedélyével, a repüléssel soha nem hagyott fel. Nyugdíjasként megteheti, hogy ideje egy részét ma is a felhők között töltse, motoros repülőgépeken hajmeresztő mutatványokkal szórakoztatja a repülőnapok közönségét.

Kislányként mindig az udvarban lévő szőnyegporolón ugrált otthon. Édesanyja ezt megelégelte, és látva ügyességét, elindította Évát az akrobata pályán. A kötéltánc számára életszakma, ami ugyan rengeteg nehézséggel, de legalább annyi szépséggel és izgalommal jár. Éva már aktív időszakában példakép volt, így természetes volt számára, hogy az aktív nyugdíjas életének része maradt növendékei edzése, a tudás, a kitartó munka, a szakmai alázat átadása.